Először is, mit jelent az, hogy "elakadás-mentesen" élni?
Képzeld el, hogy egy folyón sodródsz az árral és "megadod magad"; hagyod magad megélni az eseményeket és élményeket, amelyek előtted állnak. Átadod magad a sodródásnak, mert bízol abban, hogy magasabb szintű erők irányítják a hajódat.

Ha ellenállsz, árral szemben próbálsz evezni, kapaszkodsz, erőlködsz, akkor megállítod a fejlődés, a növekedés lehetőségét az életedben.

Az életünk állandóan változik. Nap mint nap új behatások, új információ, új fejlődési lehetőségek várnak ránk, - amennyiben nyitottak vagyunk erre.
Nap mint nap meg kell hoznunk a döntést, hogy hajlandóak vagyunk elengedni a régit és beengedni az újat.

A probléma az, hogy nem szeretünk változni.
Nem akarjuk feladni az ismertet, a kényelmeset, a biztonságosat.
Attól félünk, hogy elveszítünk valamit, ami fontos, amiért megdolgoztunk, amit már megismertünk. Félünk, hogy az újat majd nem tudjuk kezelni, hogy nem vagyunk elég okosak, fiatalok, gazdagok szépek ahhoz, hogy elérjük az új célokat.

Számtalan példát hallok a kliensektől arra, hogy leragadnak a régi munkahelyen, a régi kapcsolatban, a káros szokásoknál, kizárólag azért, mert nem hisznek abban, hogy ha elengedik azt, ami már nem szolgálja őket, valami jobb jöhet az életükbe. Így hát kapaszkodnak, ragaszkodnak, tolerálnak... és feladnak álmokat, terveket, lehetőségeket...

Nem azért jöttünk azonban a fizikai valóságba, hogy biztonságban legyünk. Az Univerzumot nem érdekli a kényelmünk vagy a biztonságunk. Az Univerzumot kizárólag a fejlődésünk érdekli.
Így, ha mi visszautasítjuk a változást, és nem mozdulunk, akkor előbb utóbb  olyan események, behatások fognak érni bennünket, amelyek hatására kénytelenek leszünk változtatni.
Ne várd meg azt, hogy az Univerzum mozdítson ki a kényelmedből.
Legyél nyitott és izgatott azzal kapcsolatban, hogy micsoda fantasztikus újdonságokat és kalandokat  élhetsz meg akkor, amikor megnyílsz az Univerzum végtelen lehetőségei felé.
Íme három lépés, amelyek tudatosságodban tartásával visszaveheted az irányítást az életed és a fejlődésed felett.

Lépj be a kényelmetlen zónába!

Nemrég megosztották velem a coaching csoportom tagjai, hogy mennyire elegük van már ebből a "lépj ki a komfortzónádból" kifejezésből.
Valóban elcsépeltté vált a kifejezés, de értjük-e igazán, hogy miről is van szó?
A gondolatok és érzelmek, amelyeket gyerekkorunk óta hordozunk magunkkal, bevésődnek az elmébe, az idegrendszerbe, az érzelmi világba, sőt még az  izommemóriába is. Megszoktad azokat a gondolatokat, amelyeket évek óta gondolsz, az érzelmeket, amelyeket évek óta érzel, és a szokások rutinszerűek. Csakúgy, mint a fogmosás vagy az autóvezetés, az érzelmeid és a reakcióid is kondicionáltakká válnak.

Ezekről már nem kell döntést hoznod, automatikusan gondolkodsz, érzel és cselekszel.

A komfortzónád azért kényelmes, mert nincs vészhelyzet, nincs kihívás, nem kell folyton új szituációban bizonyítanod önmagadnak. Szinte kívánod az ismertet és a kényelmeset. Imponál az, hogy autópilótaként élheted az életed.

Tudod, hogy mire számíts a mindennapjaidtól.

A komfortzónában tehát nincs kihívás, nincs veszély, nincs kényelmetlenség.
Ugyanakkor nincs lehetőség a fejlődésre, a növekedésre, az evolúcióra sem.
Emlékezz, ha nincs fejlődés, akkor stagnálás van.

Ahogy Tony Robbins szokta mondani; vagy fejlődés van, vagy halál.

Tudatosan kihívások elé kell állítanod magad ahhoz, hogy felfelé lépkedj az evolúciós létrán.

Vedd a kezedbe az irányítást és kockáztass!

Ha pedig eleged van abból, hogy kilépj a komfortzónából, akkor lépj be a kényelmetlen zónába! Válj kényelmessé a kényelmetlenséggel!

Válj meg a sztoridtól!

Tony Robbins azt mondja, hogy közötted és a vágyott életed között az a sztori áll, amit mondasz magadnak arról, hogy miért nem lehet a Tiéd, amit igazán akarsz.
Amikor elindulunk az evolúciós fejlődésünkben, hajlandóak kell, hogy legyünk arra, hogy megváltoztassuk a sztorinkat.
Hajlandónak kell legyünk arra, hogy feladjuk a sztorinkat. Az Univerzum nem veheti el tőlünk azt, amit nem vagyunk hajlandóak feladni.
Nézz rá a sztoridra; arra, hogy mit mondasz magadnak arról a traumáról, igazságtalanságról vagy veszteségről, ami történt veled, talán gyermekkorodban, talán pár évvel ezelőtt.

Mi az, amit elismételsz mindenkinek, aki meghallgat? Mi az, amiben talán először nem is voltál biztos, de aztán annyiszor elmondtad, hogy mára már teljesen meggyőzted magad?
Mit mondasz arról, hogy miért nem lehetséges számodra, hogy elérd, amit igazán akarsz?
Mi a sztorid a lehetőségeidről?
Mit mondasz magadnak a függőségeidről?
Mi a sztorid az emberi kapcsolataidról vagy a partneredről?
Mi a sztorid az egészségi állapotodról vagy az anyagi helyzetedről?

Lépj ki az áldozatszerepből!
Amikor készen állsz rá, engedd el a régi limitáló sztoridat, és írj egy újat, amelyik azt az életet teremti, amelyre vágysz!

Szabadítsd ki magad azokról a tudatossági szintekről, ahol megragadtál!

Az érzéseink a belső irányító rendszerünk. Feladatuk, hogy mutassák az utat azáltal, hogy hogyan érezzük magunkat.
Ha jó érzéssel tölt el valami, akkor jó úton haladsz; csináld tovább! Ha rossz érzést, fájdalmat, frusztrációt okoz a szituáció, akkor hagyd abba, távolodj el, lépj ki!

A probléma ezzel, hogy nem hallgatunk a belső megérzéseinkre, nem  figyelünk oda a jelzőrendszerünk figyelmeztetéseire, nem engedjük az érzéseknek, hogy megnyilvánuljanak. Nem akarjuk érezni a fájdalmat, a frusztrációt, az elégedetlenséget, a csalódottságot.
Inkább különböző "elterelő taktikákkal" – étel, alkohol, vásárlás, drog, internetezés – nyomjuk el őket. Amikor az érzésnek nincs lehetősége megnyilvánulni, kifejeződni, amikor nem dolgozzuk fel a gyászt, a szégyent, a bűntudatot, a félelmeket, akkor azok megtapadnak és bezárnak bennünket egy bizonyos tudatossági szintre, ahol elakadunk és elveszítjük a kapcsolatot a realitással.
Ilyenkor nem a valóságot észleljük, és nem a valós eseményekre reagálunk, hanem olyan képzeletbeli realitásban élünk, ahol a feldolgozatlan érzelem tart bennünket fogságban.

Figyeld meg az érzéseidet, és hagyd, hogy megnyilvánuljanak!
Figyelj oda az üzeneteikre!

Természetes folyamat, hogy az "isteni áramlatban" élünk, és megadjuk magunkat a természetes növekedésnek.
Amikor elzárjuk magunkat a kihívásoktól, a kockázattól, akkor ellaposodik, és poshadt vízzé válik az életünk, ahol unalom, betegség, megbánás lesznek a napi tapasztalások.
Hozd meg a döntést, hogy tudatosan élsz, és aktívan részt veszel az életed alakításában!

Szeretettel a Sikeredért,
Bea