Két évvel ezelőtt, így május közepén tettem meg az El Camino utolsó kilométereit. A 800 km hosszú, Santiago de Compostelába vezető, ősrégi keresztény zarándokutat, 31 nap alatt jártuk végig a párommal.

A Camino nem kizárólag a vallásos emberek támasza. Sokan válaszokért jönnek ide; vannak, akik Önmagukat vagy az élet nagy kérdéseinek válaszait keresik itt, és vannak, akik vigasztalódni próbálnak. Vannak, akik döntés előtt  állnak. Vannak, akik gyógyíthatatlan betegséggel érkeznek, vagy éppen arról próbálnak dönteni, hogy váljanak vagy ne.

Sok-sok leckét hordozott magában a Camino végigjárásának élménye. Ma a legfontosabbat osztom meg Veled.

10 éve, mióta  Shirley MacLaine  "Camino" című könyvét olvastam, tudtam, hogy ezt a zarándokutat nekem is meg kell tennem.
Ahogy teltek az évek, a vágy, a hívás egyre erősödött bennem, de valahogy mindig akadt valami fontosabb annál, hogy egy hónapra kiszakadjak a mindennapok valóságából, és totálisan befelé fordulva, elcsendesedve, reflektálással, a gyaloglás meditációjával töltsek egy hónapot.
A Camino azonban nem adta fel. Mert azt mondják, hogy nem Te döntesz igazán, a Camino választ ki Téged. Valóban így volt, hallottam a hívást, és pontosan tudtam, amikor elérkezett a pillanat az indulásra.

Szóval 2013. április első napjaiban Budapestről indultam, majd Párizsban találkoztam a párommal, Ricsivel, aki Miami-ból érkezett.
Emlékszem, ahogy ültem a vonaton, teljes pánik öntötte el a szívemet, az elmémet, az egész lényemet.
"Nem vagyok normális. Hogy gondoltam én, hogy egy hónapot gyalogolok, egy szál hátizsákkal, két váltás ruhával? Egy hónapig járni erdőt, mezőt, pusztát, hegyet…"
Abban a pillanatban túl soknak tűnt a 800 km, a 30 nap és az egész zarándokút terhe. (pedig akkor még fogalmam sem volt a részletekről, arról, hogy igazán milyen teher lesz! ;) ...)
Rosszul voltam, a gyomrom kavargott, és legszívesebben hazarohantam volna az ismerős kényelmébe.

Másnap megérkeztünk Saint-Jean-Pied-de-Port-ba, a kedves kis dél-franciaországi faluba, ahonnan a zarándokutunk indult. Itt éreztem, hogy meg kell, hogy adjam magam az élménynek.
Éreztem, hogy el kell hogy engedjem azt, hogy kontrollálni, átlátni, tervezni akarom az EGÉSZET.
Képtelenség lett volna...

A kihívás, a hely szentsége, az ismeretlen nyelv és szokások... az egómnak nem volt más lehetősége, mint hogy elengedje a kontrollt.
A Caminot járva megtanultam, hogy kizárólag a mai nap létezik.
A MOST az, amit meg kell oldanom, az, hogy holnap mi lesz, a jövő dolga.
Ma itt a JELENBEN kell ételt, italt, szállást találnom.
Amikor a bugyidig el vagy ázva a hideg esőtől, amikor reggel óta nem ettél, és minden zárva van este 7-ig a szieszta miatt, amikor a városi fúrt kút az egyetlen vízivási lehetőség, és a tábla azt mondja, hogy veszélyes meginni… akkor nem aggódsz tovább a "Big Picture", azaz az összkép miatt.
A pillanatban vagy, és az aktuális probléma megoldására fordítódik az összes energiaegységed.

Nem is maradt energia arra, hogy a jövő miatt aggódjak. Napi 25-28 km gyaloglás után arra sem volt erőm, hogy a másnapi terveket átgondoljam vagy a térképet nézzem. Enni akartam, aludni és tusolni.

Miért fontos ez a tanítás?
Mert pontosan ez történik a céljainkkal és a vágyainkkal is.

Belegondolunk, esetleg vizualizáljuk és elképzeljük, hogy milyen lesz majd megélni az egészet... Milyen csodálatos lesz elérni a céljainkat...
Ez eddig jó! Ez egy fontos lépés! A vágyaid realizálásával kezdődik a transzformációd.

Aztán amikor a tervezés izgalma elmúlik, és ott maradunk a tényekkel és a lépésekkel, akkor megijedünk. Túl nagy falat, túl sok munka, túl sok idő, túl nagy áldozat.
"Nem erre számítottam. Nem gondoltam, hogy ennyi mindent fel kell adnom. Nem vagyok készen a változásra."
Gondolj csak bele! Szembenézni azzal, hogy "fogynom kell 20 kilót", az egy félelmetes valóság tud lenni, amikor a diétád első estéjén éhesen, stresszesen arra gondolsz, hogy 20 kilót kell elengednem? Hogy ezt kell tennem? Éheznem kell 90 napon keresztül?
Sokkal könnyebb visszamenni oda, amit már ismerek...
Ezért kell arra fókuszálnod, hogy csak MA felejtsd el a cukrot, válaszd a salátát, fuss 5km-t vagy mondj nemet a somlói galuskának. (Ami a kedvencem! ;))
Ma meg tudod tenni! Ne terheld magad azzal, hogy 3 hónapig éhezned kell! Csak a mai napon fókuszálj arra, amit tenned kell azért, hogy elérd a célodat!

Hasonló példa lehet, amikor az a vágyad, hogy letedd a felsőfokú nyelvvizsgát, vagy hogy 1000 embert motiválj a színpadról.
Amikor elkezded, félelmetes belegondolni, hogy mennyi mindennek kell történnie ahhoz, hogy valósággá váljon az álmod.

Emlékezz Lao Tzu szavaira: „A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik…”

Minden alkalommal, amikor kilépünk a komfortzónából, a félelmek felütik a fejüket, és aktiválódik az ellenállás.

Megjelenik előttünk az út... a Caminot is úgy hívják, hogy "The Way".
Az eső, a hideg, a sár, a hegység, az éhség, az igénytelen körülmények, a fokhagymaleves, az istállóban alvás...
Félelmetesen felénk kerekedik mindaz, amit meg kell tennünk a cél eléréséért.

Az érzés, amit a vonaton éreztem, az az émelyítő, szinte hányingerszerű "félelem-ellenállás mix".
Ez az az érzés, amikor kimozdulsz a komfortzónádból, és szembenézel a félelmeiddel.

Visszatérve a Camino első számú tanulságára:
Egyszerre csak egy napra, egy feladatra, arra az egy aktuális projectre fókuszálj.
Egyszerre csak egy problémát próbálj megoldani... Teljes fókusszal és figyelemmel.

Meglátod, el fog tűnni a stressz és kitisztul az elméd!
Megmutatkoznak azok a megoldások, amelyeknek talán nem is lettél volna tudatában, ha lebénítod magad mindjárt az elején a túl sokrétű problémával.

Egyik szemedet tehát mindig a jövőképeden és a vágyaidon tartod, miközben földelve vagy a jelen pillanatban!

Az érkezés Santiago de Compostelába elképesztő érzés volt.
A teljesítés. Az elégedettségérzés. A büszkeség. A fizikális erő megtapasztalása. Az, hogy beteljesítettem, amit a Lelkemnek megígértem.
Priceless! ;)

Valóban! Nem lehet átadni az érzést, mert az a csodája, hogy meg kell dolgozni érte. Csak akkor tudod átélni azt a fenséges örömöt, ha végig mentél  a kihívásokon és a megpróbáltatásokon.
Így van ez a céljaiddal is.
Nézz szembe a fájdalmakkal és tudd, hogy ha nap mint nap teszel egy-egy fókuszált, tudatos lépést, akkor a sikered elkerülhetetlen lesz!